Első hét Jerezben

Kedves regényszerető juhász ( avagy nyájas olvasó)!

Megkezdtük jerezi tartózkodásunkat, már az ötödik napot töltjük ebben a csodás városban.

Keddi napunkat a jerezi kultúra megismerésének szenteltük; az Andalúz Flamenco Központba látogattunk el. A központban egy filmet is megtekíthettünk a korai flamenco énekekről, Bandi ezek után már autentikus flamenco énekekkel szórakoztatott minket. Délután még a környező szűk kis utcák és terek rengetegében kavarogtunk.

Szerdán a Tío Pepe borospincét tiszteltük meg jelenlétünkkel, ahol exkluzív idegenvezetésben volt részünk. Megismerhettük a Brandy- és a bortermelés folyamatát, valamint a borospince alapítójának laboratóriumát is láthattuk (amihez az alapító halála óta nem is nyúltak, ez meg is látszik rajta). Végignéztük az aláírásokkal teli boroshordók sokaságát (láthattunk aláírást magától a spanyol királytól, José Carrerástól, Churchilltől valamint Paco de Lucía barátunktól is, aki még a 2007-es Veszprémi Nyári Fesztiválon lett világraszóló cimboránk).

A csütörtöki napunkat Cádiz városának megismerésének szenteltük, valamint az egyetemet is felkerestük, hiszen emiatt (is) vagyunk errefelé. A cádizi városnézés különlegessége az volt, hogy a Cádizi-öböl Közlekedési Társasága (helyi BKV) biztosított számunkra térítésmentes közlekedési eszközt (a 3 kerékpár: bici1, bici2, bici3). Bandi már egy kicsit elfelejtett biciklizni, amit videófelvételen meg lehet majd nézni (pedig mondtuk neki, hogy ez olyan, mint a biciklizés... nem lehet elfelejteni- neki valahogy mégis sikerült), Heni biciklije pedig mindig hasra este magát. Felmásztunk a Katedrális tornyába, és onnan tekintettünk szanaszét a világba. Pompás volt a kilátás! Hazafelé katamaránra pattantunk, és Puerto de Santa Maríáig meg sem álltunk, ahol a helyi Hév gyorsaságát kihasználtuk és 10 perc múlva már Jerez de la Frontera csodálatos vasútállomásán találtuk magunkat.

Ezen a napon sajnos későn érkeztünk haza, és már nem láthattuk a kedvenc spanyol vetélkedőnket a TV-ben (Pasapalabra). A legérdekesebb a műsorban, amikor már csak néhány másodperc áll rendelkezésére a játékosnak, és ebben a néhány pillanatban próbálja elmondani a játékmester a 10-15 soros kérdést. Ami valahogy így hangzik: Prprprprprprprprprprprprp ... Majd a játékos, ha nem tudja (vagy nem érti) csak annyit mond: Pasapalabras! (magyarul: Passz!) Ennek rendszerint nagyon örül a közönség és hihetetlen nagy tapssal jutalmazza a játékost.